7. „Boldogok, akiknek hamissága megbocsáttatott, és akiknek vétke elfedeztetett.
8. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.“
9. Vajon ez a boldogság csak a zsidóké, vagy a pogányoké is? Hiszen azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdonítatott igazságul.
10. Tehát miképpen tulajdoníttatott? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
11. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerte, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék igazság.
12. És atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak is, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hite nyomdokait.
13. Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő utódának, hogy a világ örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
14. Mert ha azok az örökösök, akik a törvényből valók, akkor hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret.
15. Mert a törvény haragot szül. Ahol azonban nincs törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincs.
16. Azért, hitből, hogy kegyelemből legyen, és bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utódjának. Nemcsak a törvényből valóknak, hanem Ábrahám hitéből valóknak is, aki mindnyájunknak atyja,
17. (Amint meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek téged“) az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a halottakat megeleveníti, és létre hívja a nem létezőket.
18. Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Ennyi utódod lesz!
19. És hitében erős volt, nem gondolt életerejét elvesztett testére, pedig már száz esztendős volt, sem Sárának elhalt méhére,