3. Ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és rögtön el fogja engedni őket.“
4. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt:
5. „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, alázatosan és szamáron ülve, teherhordozó szamárnak csikóján.“
6. A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nekik.
7. Elhozták a szamarat és annak csikóját, felsőruhájukat rájuk terítették, Jézus pedig ráült.
8. A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások pedig fákról gallyakat vagdostak, és az útra szórták.
9. Az előtte és utána menő sokaság pedig így kiáltott:
10. És amikor bement Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és kérdezték: „Kicsoda ez?“
11. A sokaság pedig ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.“
12. És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta.
13. És ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának mondják: ti pedig latrok barlangjává tettétek.“
14. Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.
15. A főpapok és az írástudók pedig látva a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik a templomban kiáltoztak: „Hozsánna a Dávid Fiának!“ -- haragra gerjedtek,
16. és ezt mondták neki: „Hallod, mit mondanak ezek?“ Jézus pedig ezt válaszolta nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?“
17. Ezután otthagyta őket, kiment a városból Betániába, és ott maradt éjjel.