17. hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, aki így szólt:
18. „Íme, az én szolgám, akit választottam, aki én szeretek, akiben az én lelkem kedvét leli! Lelkemet adom belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19. Nem verseng, és nem kiált, az utcákon senki nem hallja szavát.
20. A megrepedezett nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, míg diadalra nem viszi az ítéletet.
21. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.“
22. Akkor egy vak és néma ördöngöst hoztak hozzá, és meggyógyította őt annyira, hogy a vak és néma ember attól fogva beszélt és látott.
23. Elálmélkodott az egész sokaság, és ezt mondta: „Vajon nem ő Dávidnak Fia?“