24. Hozzá mentek, felkeltették, és ezt mondták: „Mester, Mester, elveszünk!“ Ő pedig felkelt, rászólt a szélre és a hullámokra, mire azok elültek, és csend lett.
25. És ezt mondta nekik: „Hol van a ti hitetek?“ Ők pedig félelemmel és csodálkozással ezt mondták egymásnak: „Ugyan kicsoda ez, hogy a szélnek és víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?“
26. Aztán áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben van.
27. Amikor kiment a partra, egy ember jött elé a városból, akiben ördögök voltak. Régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem csak sírboltokban.
28. Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, lába elé borult, és hangosan ezt mondta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a felséges Isten Fia? Kérlek téged, ne gyötörj engem!“
29. Azt parancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mert már régóta hatalmában tartotta, ezért láncokkal és bilincsekkel megkötözve őrizték, de ő elszakította kötelékeit, az ördög pedig a pusztába űzte.
30. Jézus megkérdezte: „Mi a neved?“ Az így felelt: „Légió“, mert sok ördög ment bele.
31. És kérték őt, hogy ne parancsolja őket vissza az alvilágba.
32. Volt pedig ott egy disznócsorda, amely a hegyen legelészett, és kérték őt, hogy engedje meg nekik, hogy azokban menjenek.
33. Miután kimentek az ördögök az emberből, és bementek a disznókba, a csorda a meredekről a tóba rohant, és megfulladt.
34. Amikor a pásztorok látták, mi történt, elfutottak, és hírét vitték a városba és a falvakba.
35. Kimentek az emberek megnézni, mi történt, és Jézushoz mentek, és ott találták azt az embert, akiből az ördögök kimentek, amint felöltözve és ép elmével ült Jézus lábainál, és nagyon megijedtek.
36. Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az a megszállott.
37. Ekkor a Gadara vidékének egész népe arra kérte, hogy menjen el onnan, mert nagyon féltek. Ő pedig hajóra szállt, és visszatért.
38. Az az ember, akiből az ördögök kimentek, arra kérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt, és ezt mondta neki: