28. karjába vette, és áldotta Istent, és ezt mondta:
29. „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességben,
30. mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31. amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32. világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.“