14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
15. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.
16. Bizony, bizony mondom néktek: a szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.
17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekszetek.
18. Nem mindnyájatokról szólok, én tudom, kiket választottam ki, hanem hogy beteljesedjék az Írás: aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
19. Most mondom meg nektek, mielőtt megtörténne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.
20. Bizony, bizony mondom néktek: aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.“
21. Mikor ezeket mondta Jézus, igen nyugtalankodott lelkében, s bizonyságot tett, és mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy közületek elárul engem.“
22. A tanítványok ekkor bizonytalankodva egymásra tekintettek, hogy kiről szól.
23. Egy pedig az ő tanítványai közül Jézus keblén nyugodott, akit Jézus szeretett.
24. Intett neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól.
25. Az pedig Jézus kebelére hajolva, mondta neki: „Uram, ki az?“
26. Jézus így felelt: „Az, akinek én a bemártott falatot adom.“ És bemártva a falatot, adta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának.
27. És akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig ezt mondta neki: „Amit cselekszel, hamar cselekedd.“
28. Azt pedig senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta neki.