10. Miután intett neki a tiszttartó, hogy szóljon, Pál így felelt: „Mivel tudom, hogy te sok esztendő óta vagy ennek a népnek bírája, bátrabban védekezem a magam ügyében,
11. mert megtudhatod, hogy nincs tizenkét napnál több, mióta feljöttem imádkozni Jeruzsálembe.
12. De a templomban sem láttak úgy, hogy valakivel vitatkoztam volna, vagy hogy a népet egybecsődítettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban.
13. Rám sem bizonyíthatják azokat, amikkel most engem vádolnak.
14. Azt pedig vallom, hogy én aszerint az út szerint -- amelyet eretnekségnek mondanak --, úgy szolgálok az atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva.
15. Reménységem van az Istenben, hogy amit ők maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
16. Ebben gyakorlom magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.
17. Sok esztendő múltán pedig eljöttem, hogy népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat.
18. Eközben találtak rám a templomban megtisztulva, néhány Ázsiából való zsidó, nem csődületben, sem pedig háborúság támasztása közben.