26. Ezért örvendezett a szívem, és vígadott a nyelvem; sőt még az én testem is reménységben nyugszik.
27. Mert nem hagyod a lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy szented rothadást lásson.
28. Megjelentetted nékem az életnek útjait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.
29. Atyámfiai férfiak! Szabad nyíltan szólnom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemették, és az ő sírja mind a mai napig nálunk van.
30. Mivel próféta volt, és tudta, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő magvának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyezze az ő királyi székibe,
31. előre látva ezt, szólt a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelkét nem hagyta a sírban, sem a teste rothadást nem látott.
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk.
33. Ezért az Istennek jobbja által felmagasztaltatva, és a megígért Szentlelket megnyerve az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba, hiszen ő maga mondja:
35. míg a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul vetem.
36. Bizony tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.“