16. hanem ez az, amit megmondott Jóel próféta:
17. És az utolsó napokban, -- ezt mondja az Isten --, kitöltöm az én Lelkemet minden testre: és fiaitok és leányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, és a vének álmokat álmodnak.
18. Az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltöm Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.
19. És csodákat teszek az égben odafenn, jeleket a földön idelenn: vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, a hold vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és fényes napja.
21. És mindenki, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22. Izraelita férfiak, halljátok meg ezeket a beszédeket: A Názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodatételek és jelek által, melyeket általa cselekedett Isten közöttetek, amint magatok is tudjátok,
23. azt, aki Istennek elhatározásából és rendeléséből adatott halálra, megragadva, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek.
24. De az Isten feltámasztotta, a halál fájdalmait megoldva, mert lehetetlen volt, hogy az őt fogva tartsa.
25. Mert Dávid ezt mondja róla:
26. Ezért örvendezett a szívem, és vígadott a nyelvem; sőt még az én testem is reménységben nyugszik.
27. Mert nem hagyod a lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy szented rothadást lásson.
28. Megjelentetted nékem az életnek útjait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.
29. Atyámfiai férfiak! Szabad nyíltan szólnom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemették, és az ő sírja mind a mai napig nálunk van.
30. Mivel próféta volt, és tudta, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő magvának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyezze az ő királyi székibe,
31. előre látva ezt, szólt a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelkét nem hagyta a sírban, sem a teste rothadást nem látott.