46. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
47. Mert így parancsolta nekünk az Úr: Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy üdvösségükre légy a földnek széléig.“
48. A pogányok pedig mikor ezeket hallották, örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok, akik örök életre választattak, hittek.
49. Az Úrnak igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
50. A zsidók azonban felbujtották az istenfélő és tisztességes asszonyokat, a városnak vezetőit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.
51. Azok pedig lábuknak porát lerázva ellenük, elmentek Ikóniumba.