43. Amikor pedig szétoszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül, és az istenfélő prozeliták közül követték Pált és Barnabást, akik beszéltek velük, és biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44. A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására.
45. Amikor pedig látták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és ellenkezve és káromlást szólva ellene mondtak azoknak, amiket Pál mondott.
46. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
47. Mert így parancsolta nekünk az Úr: Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy üdvösségükre légy a földnek széléig.“
48. A pogányok pedig mikor ezeket hallották, örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok, akik örök életre választattak, hittek.
49. Az Úrnak igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
50. A zsidók azonban felbujtották az istenfélő és tisztességes asszonyokat, a városnak vezetőit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.
51. Azok pedig lábuknak porát lerázva ellenük, elmentek Ikóniumba.
52. A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel.