3. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, elhatározta magában, hogy elfogatja Pétert is. (Akkor pedig a kovásztalan kenyerek napjai voltak.)
4. El is fogatta, tömlöcbe vettette, átadta négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék, mert húsvét után akarta a nép elé vezettetni.
5. Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig szüntelen könyörgött az Istennek ő érte.
6. Amikor pedig Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter két vitéz között aludt, megkötözve két lánccal, és őrök őrizték az ajtó előtt a tömlöcöt.
7. És íme, az Úrnak angyala eljött, és világosság fénylett a tömlöcben: meglökte Péter oldalát, felkeltette őt, és ezt mondta: „Kelj föl hamar!“ És leestek a láncok a kezeiről.
8. Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat.“ És úgy cselekedett. Azután pedig ezt mondta neki: „Vedd fel felsőruhádat, és kövess engem!“
9. Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság-e az, ami történik az angyallal, hanem azt hitte, hogy látomása van.
10. Amikor pedig átmentek az első őrsön és a másodikon, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba visz, az magától megnyílt előttük. Kimentek rajta, és egy utcán előrementek, és az angyal hirtelen eltávozott tőle.
11. Péter pedig magához térve ezt mondta: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből, és attól, amit az egész zsidó népnek várt.“
12. Miután ezt megértette, elment Máriának, János, más néven Márk anyjának házához, ahol sokan voltak összegyűlve, és imádkoztak.
13. Mikor Péter zörgetett a tornác ajtaján, egy Rodé nevű szolgálóleány ment oda, hogy hallgatózzék.