15. Már arra gondoltam,hogy én is úgy beszélek, mint ők,de akkor megtagadtam volnafiaid nemzetségét.
16. Elgondolkoztam rajta,meg akartam érteni,de túl nehéznek tűnt nekem.
17. Végül elmentem Isten szentélyébe,és megértettem, hogy milyen végük lesz.
18. Bizony, sikamlós talajra állítottadés pusztulásba döntöd őket!
19. Hogy fognak elpusztulniegy pillanat alatt!Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.
20. Mint ébredés után az álomkép,úgy tűnik el képük,ha fölserkensz, Uram!
21. Ha keseregne a szívem,és sajogna a bensőm,
22. akkor olyan ostoba és tudatlan volnékveled szemben, mint az állat.
23. De én mindig veled leszek,mert te fogod jobb kezemet.