1. A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2. Ezt határoztam: vigyázok szavaimra,hogy ne vétkezzem nyelvemmel,megzabolázom számat,ha gonosz ember kerül elém.
3. Néma voltam, szótalan,hallgattam, de ez nem volt jó,fájdalmam kiújult.
4. Szívem fölhevült bennem,míg sóhajtoztam, lángra lobbantam,nyelvemmel beszélni kezdtem:
5. Add tudtomra, Uram, életem végét,meddig tart napjaim sora,hadd tudjam meg,milyen mulandó vagyok!
6. Íme, arasznyivá tetted napjaimat,életem ideje semmiség előtted.Mint egy lehelet, annyit érminden ember, aki él. (Szela.)