8. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás?
9. Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek.
10. Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem,
11. mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.
12. Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő.
13. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
14. Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,
15. és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki.
16. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
17. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el?
18. Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal.
19. A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.
20. Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.
21. Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.
22. Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram?
23. Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
25. Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad.