34. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
35. De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár.
36. Bocsásd el őket, hogy a környező tanyákra és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.
37. Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni! De ők ezt mondták neki: Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?
38. Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk.
39. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportokban a zöld fűre.
40. Le is ültek százas és ötvenes csoportokban.
41. Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
42. Miután mind ettek, és jóllaktak,
43. összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.
44. Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.
45. Jézus azonnal sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
46. Miután pedig elbocsátotta őket, felment a hegyre imádkozni.
47. Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
48. Amikor látta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert szembefújt a szél, hajnaltájban elindult feléjük a tengeren járva, és el akart menni mellettük.
49. Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.