14. A magvető az igét veti.
15. Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.
16. A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt,
17. de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.
18. Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét,
19. de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.
20. A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.
21. Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?
22. Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.
23. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
24. Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
25. Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
26. Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe,
27. azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan.
28. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.
29. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.