30. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
31. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.
32. Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?
33. Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
35. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36. Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!
37. Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38. Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?
39. Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.
40. És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait.
41. Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok?
42. Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
43. Elvette, és szemük láttára megette.