15. Miért menekül Ápisz,a te hatalmas istened?Nem tudott ellenállni,mert elkergette az Úr!
16. Sokan megtántorodtak,egymásra hullottak.Akkor ezt mondták: Jöjjetek,térjünk vissza népünkhöz,szülőföldünkre a gyilkos fegyver elől!
17. A fáraót, Egyiptom királyátszájhősnek nevezik,aki elmulasztotta az alkalmat.
18. Életemre mondom – így szól a Király,akinek Seregek Ura a neve –:Oly bizonyosan bekövetkezik ez,ahogyan a Tábór ott áll a hegyek között,és a Karmel belenyúlik a tengerbe.
19. Készítsd a holmidat,mert fogságba mégy,Egyiptom lakossága!Mert pusztasággá lesz Nóf,tűzvész miatt válik lakatlanná.
20. Szépséges üszőborjú Egyiptom,de bögöly száll rá északról.
21. Zsoldosai is olyanok benne,mint a hizlalt bikaborjúk;de még ők is megfordulnak,elfutnak mind,meg sem állnak, ha eljön rájuka veszedelem napja,büntetésük ideje.
22. Kígyó sziszegése hangzik,mert haderővel jönnek,és fejszékkel mennek neki,mint a favágók.
23. Kivágják erdejét – így szól az Úr –,noha áthatolhatatlan.Mert többen vannak, mint a sáskák,és megszámlálhatatlanok.
24. Megszégyenül Egyiptom leánya;északi nép kezébe kerül.
25. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Csapással sújtom Ámón istent Nó városában, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait, a fáraót és azokat, akik benne bíznak.
26. Azoknak a kezébe adom őket, akik az életükre törnek, Nebukadneccar babilóniai királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint hajdan – így szól az Úr.
27. De te ne félj, szolgám, Jákób,és ne rettegj, Izráel!Mert én hazasegítelek a messzeségből,gyermekeidet a fogság földjéről.Visszatér Jákób, és békében lesz,gondtalanul él, nem háborgatja senki.