17. Mint mezőőrök veszik körül,mert fellázadtak ellenem– így szól az Úr.
18. A te utaid és tetteid okozták ezt.Gonoszságod miatt kell most keseregned,és járja át szívedet a bánat.
19. Mennyire gyötrődik egész bensőm,a szívem összeszorul!Háborog a szívem, nem hallgathatok,mert lelkem hallja mára kürtszót, a harci riadót!
20. Csapás csapást követ,elpusztul az egész ország.Hirtelen pusztulnak el sátraim,egy pillanat alatt sátorlapjaim.
21. Meddig kell még hadijelvényt látnomés kürtszót hallanom?
22. Bizony, bolond az én népem,nem ismernek engem!Fiaim esztelenek,értelem nélkül valók!Csak abban bölcsek,hogyan kell rosszat tenni,de jót tenni nem tudnak!
23. Látom a földet: kietlen és puszta,és az eget: nincs világossága!
24. Látom a hegyeket: megrendülnek,és a halmok mind inognak!
25. Látom, hogy nincs ember,és az ég minden madara elmenekült.
26. Látom, hogy a dúsan termő országpusztává lett,és minden városa romba dőltaz Úr tekintetétől, izzó haragjától.
27. Mert ezt mondja az Úr:Sivár lesz az egész ország,bár véget nem vetek neki.
28. Ezért gyászol a föld,és elsötétedik odafent az ég,mert kimondtam, amit határoztam,nem bánom meg, és nem térek el tőle.
29. A lovasok és íjászok kiáltozásátólmenekül az egész város.Bemennek a sűrű erdőbe,és felmásznak a sziklákra.Minden város elhagyatott lesz,senki sem lakik bennük.
30. Hát te, pusztulásra ítélt,mit csinálsz? Bíborba öltözöl,arany ékszerekkel ékesíted magad,festékkel készíted ki a szemedet?Hiába szépítgeted magad:szeretőid megvetnek, és az életedre törnek!
31. Mintha vajúdó asszonyhangját hallanám,először szülő nő sikoltozását.Sion leánya kitárja karjait,zihálva kiáltja:Jaj nekem, összeroskadoka gyilkosok miatt!