19. Jaj nekem, összetörtem,gyógyíthatatlan a sebem!Azt gondoltam, hogymajd csak kibíromezt a bajomat.
20. De ledöntötték sátramat,eltépték az összes sátorkötelet.Fiaim elhagytak, nincsenek.Nem feszíti ki senki a sátramat,nem vonja föl senki a sátorlapokat.
21. Bizony, ostobák voltak a pásztorok,nem keresték az Urat.Ezért nem boldogultak,egész nyájuk szétszóródott.
22. Már a hír is megérkezett,nagy zúgás hangzikészak földje felől:Júda városai sivár pusztává válnak,sakálok tanyájává.
23. Tudom, Uram, hogy az embernem ura élete útjának,és aki azon jár,nem maga irányítja lépteit!