10. A gyöngéd lelkű asszonyoksaját kezükkelfőzték meg gyermekeiket,hogy legyen táplálékuknépem összeomlása idején.
11. Szabad folyást engedettharagjának az Úr,kiöntötte izzó haragját.Lángba borította a Siont,megemésztette még az alapját is.
12. Nem hitték a föld királyai,sem az egész világ lakói,hogy be tud hatolniaz ostromló ellenségJeruzsálem kapuin.
13. Prófétáinak vétkei miatt,papjainak bűnei miatt történt ez,akik igazak vérétontották benne.
14. Vakon botorkáltak az utcákon,vértől beszennyezve;érinteni sem lehetettaz öltözetüket.
15. Félre az útból, tisztátalan– kiáltoztak feléjük –,félre, félre az útból,meg ne érintsétek!Ha botladozva eljutottak isa népek közé, azok azt mondták:Nem maradhatnak itt tovább!
16. Maga az Úr szolgáltatta ki őket,nem tekint rájuk többé.A papok személyét nem tisztelték,a véneknek sem kegyelmeztek.
17. Már a szemünk is belefáradt,vártuk a segítséget, de hiába;őrhelyünkről lestük a népet,amely nem hozott szabadulást.
18. Minden lépésünket figyelték,az utcára se mertünk kilépni.Elközeledett a vég,letelt az időnk, eljött a vég!
19. Gyorsabbak voltak üldözőink,mint sasok az égen.A hegyeken hajszoltak bennünket,a pusztában leselkedtek ránk.
20. Az Úr fölkentje, éltető leheletünk,foglyul esett vermükben,pedig azt gondoltuk,hogy oltalma alattélhetünk a népek között.
21. Örülj, örvendezz, Edóm leánya,aki Úc földjén laksz!Hozzád is odakerül még a pohár,te is lerészegedsz,és pőrére vetkőzöl.