15. Keserűséggel lakatott jól,bánattal itatott.
16. Kavicsot rágatott velem,hamuba kényszerített engem.
17. Elvette békességemet,elfeledtem, mi a jólét.
18. Már azt gondoltam:Nem lehet reménykednemés bizakodnom az Úrban!
19. Üröm és méregnyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom;
20. mindig erre gondol,és elcsügged a lelkem.
21. De ha újra meggondolom,reménykedni kezdek:
22. Szeret az Úr, azért nincs még végünk,mert nem fogyott el irgalma:
23. minden reggel megújul.Nagy a te hűséged!
24. Az Úr az én osztályrészem– mondom magamban –,ezért benne bízom.