8. Az Úr akarta, hogy leromboljákSion leánya várfalát:mérőzsinórt feszített, nem hagyta abbakeze a pusztítást.Gyászol az erőd és a várfal,együtt omladoznak.
9. Földbe süllyedtek kapui,elpusztították, összetörték zárait.Királya és vezérei a népek közt vannak,ahol nincsen kijelentés,prófétái sem kapnaklátomást az Úrtól.
10. Némán ülnek a földönSion leányának vénei,port hintettek a fejükre,zsákruhába öltöztek;lehorgasztják fejüketJeruzsálem szüzei.
11. Szemem könnybe borult,bensőm háborog,a földre roskadtamnépem leányának romlása miatt,mert elalélt csecsemő és kisdeda város terein.
12. Azt kérdik anyjuktól:Hol van kenyér, hol van bor?Elalélnak, mint a halálra sebzetteka város terein,kilehelik lelküket anyjuk kebelén.
13. Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,Jeruzsálem leánya?Kinek a példájával vigasztaljalak,Sion szűz leánya?Romlásod nagy, mint a tenger,ki gyógyíthatna meg?
14. Prófétáid hiábavaló látomásokkalámítottak téged!Nem leplezték le bűnödet,hogy fordítsanak sorsodon,hanem hiábavaló látomásokkalfélrevezettek téged.
15. Összecsapják kezüket miattad,akik arra járnak.Fölszisszennek, és fejüket csóváljákJeruzsálem leánya miatt:Erről a városról mondták,hogy szépsége tökéletes,és az egész föld öröme?
16. Föltátotta rád a szájátminden ellenséged.Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,és ezt mondták: Elpusztítottuk!Erre a napra vártunk,megértük, megláttuk!
17. Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,valóra váltotta, amit megmondott,amit régóta elrendelt:rombolt, és nem kímélt;örömöt szerzett ellenségeidnek,ő növelte meg támadód hatalmát.