1. Jaj, de sötét az a felhő,amelyet az Úr haragjában Sion leányára borított!Az égből a földre dobtaIzráel ékességét,nem törődött lábai zsámolyávalharagja napján.
2. Elpusztította az Úr kíméletlenülJákób összes hajlékát,ledöntötte haragjábanJúda leányának erődítményeit;földre terítette, meggyaláztaaz országot és vezéreit.
3. Izzó haragjában megfosztottaIzráelt minden hatalmától,visszavonta segítő jobbját,amikor jött az ellenség.Lángoló tűzként perzselte Jákóbot,emésztette körös-körül.
4. Fölvonta íját, mintha ellenség volna,ráemelte jobb kezét, akár egy támadó,és megölt mindent,ami a szemnek kívánatos,Sion leányának a sátrábantűzként öntötte ki haragját.
5. Olyan volt az Úr, mint az ellenség:pusztította Izráelt.Elpusztította minden palotáját,lerombolta erődítményeit,megsokasította Júda leányánakbúját és keservét.
6. Földúlta hajlékát, akár egy kertet,lerombolta ünnepeinek helyét.Feledésre juttatott az Úr a Siononünnepet, szombatot,bosszús haragjában megutáltkirályt és papot.
7. Elvetette oltárát az Úr,elhagyta szentélyét.Ellenség kezére juttattafalakkal körülvett palotáit;úgy hangoskodtak az Úr házában,mint egy ünnepnapon.
8. Az Úr akarta, hogy leromboljákSion leánya várfalát:mérőzsinórt feszített, nem hagyta abbakeze a pusztítást.Gyászol az erőd és a várfal,együtt omladoznak.
9. Földbe süllyedtek kapui,elpusztították, összetörték zárait.Királya és vezérei a népek közt vannak,ahol nincsen kijelentés,prófétái sem kapnaklátomást az Úrtól.
10. Némán ülnek a földönSion leányának vénei,port hintettek a fejükre,zsákruhába öltöztek;lehorgasztják fejüketJeruzsálem szüzei.
11. Szemem könnybe borult,bensőm háborog,a földre roskadtamnépem leányának romlása miatt,mert elalélt csecsemő és kisdeda város terein.
12. Azt kérdik anyjuktól:Hol van kenyér, hol van bor?Elalélnak, mint a halálra sebzetteka város terein,kilehelik lelküket anyjuk kebelén.