1. Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.
2. Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál.
3. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.
4. Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:
5. Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?
6. De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.
7. Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta;
8. mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.
9. Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.
10. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11. mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
12. Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13. pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak:Hozsánna!Áldott, aki jön az Úr nevében,Izráel Királya!
14. Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:
15. „Ne félj, Sion leánya,íme, királyod jön,szamárcsikón ülve.”
16. Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.
17. Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból.