7. Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.
8. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk.
9. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.
10. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.
11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
12. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.
13. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.
14. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,
15. ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
17. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem.
18. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.