9. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket:
10. ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.
11. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?
12. Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.
13. Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!
14. Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek.
15. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.
16. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett.
17. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.