7. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól,
8. a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
9. A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék,
10. a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.
11. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
12. Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.
13. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.