57. Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebájím fiai és Ámí fiai.
58. A templomszolgák és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.
59. Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, azt, hogy valóban Izráelből valók:
60. Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszázötvenketten.
61. A papok közé tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez utóbbi a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla kapta a nevét.
62. Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól.
63. A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal.
64. Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt,
65. azonkívül hétezer-háromszázharminchét szolga és szolgálóleány meg kétszáz énekes és énekesnő.
66. Volt hétszázharminchat lovuk, kétszáznegyvenöt öszvérük,
67. négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.
68. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén.
69. Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.
70. A papok és a léviták meg a hazatért nép, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák letelepedtek a maguk városaiban; egész Izráel a maga városaiban.