1. Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét,és felforralja a tűz a vizet,úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel:reszkessenek tőled a népek,
2. ha majd váratlanulfélelmetes dolgokat művelsz:ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek.
3. Soha senki sem hallotta,fülébe nem jutott,szemével nem látta,hogy volna isten rajtad kívül,aki ilyet tenne a benne bízókért.
4. Örömmel fogadod az örvendezőt,mert igazak tettei,utaidon jár, és rád gondol.De te megharagudtál, mert vétkeztünk.Régóta így vagyunk,bárcsak megszabadulnánk!
5. Mindnyájan olyanok lettünk,mint a tisztátalanok,minden igazságunk olyan,mint a szennyes ruha.Elhervadunk mindnyájan,mint a falevél,bűneink elsodornak bennünket,mint a szél.
6. Nincs, aki nevedet segítségül hívná,aki buzgón ragaszkodnék hozzád.Elrejtetted orcádat előlünk,bűneink hatalmába adtál bennünket.
7. Uram, atyánk vagy te mégis!Mi vagyunk az agyag,te a mi formálónk,kezed alkotásai vagyunk mindannyian.