13. Átvezette őket a mélységes vizeken,mint egy lovat a pusztán,még csak meg sem botlottak.
14. Mint mikor a jószágpihenni tér a völgybe,úgy pihentette meg őket az Úr lelke.Így terelgetted népedet,dicső nevet szerezve magadnak.
15. Tekints le az égből,nézz le szent és dicső hajlékodból:Hol van féltő szereteted és hatalmad?Szánalmadat, irgalmadatmiért vonod meg tőlünk?
16. Hiszen te vagy a mi atyánk,Ábrahám nem ismer bennünket,Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk,ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.
17. Miért engeded, Uram,hogy letévedjünk utaidról?Miért engeded, hogy a szívünkkemény legyen, és ne féljen téged?Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz,a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod!
18. Kis időre elfoglaltákszent néped birtokát,szentélyedet ellenségeink taposták.
19. Olyanok lettünk, mintha sohasemuralkodtál volna rajtunk,mintha nem róladneveztek volna el minket.Bárcsak szétszakítanád az eget,és leszállnál,hogy meginogjanak előtted a hegyek!