1. Az igaz ember elvész,és senki sem törődik vele.A hűséges emberek kimúlnak,és senkit sem érdekel.A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz,
2. de békességre jut;fekvőhelyén megpihen,aki egyenes úton járt.
3. Jöjjetek csak ide, boszorkányivadékok,hűtlen és parázna fajzatok!
4. Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat,miért öltögetitek a nyelveteket?Hiszen hűtlen gyermekek vagytok,hazug fajzatok,
5. akik a cserfák mellett bujálkodtok,minden zöldellő fa alatt,gyermekeket vágtok le a patakoknál,a sziklahasadékokban!
6. A patak sima köveit tetted örökségeddé,azokat választottad osztályrészedül.Italáldozatot is bemutatsz nekik,ételáldozatot is viszel.Én ebbe belenyugodjak?
7. Magasba nyúló hegyenhelyezted el fekvőhelyedet,oda is fölmész áldozatot bemutatni.
8. Az ajtó mögé, az ajtófélfáhoztetted bálványod jelképét.Tőlem elszakadva levetkőztél,fölmentél széles fekvőhelyedre.Megegyeztél az egyikkel,akinek a fekvőhelyét szereted,és fajtalankodtál vele.
9. Molokhoz zarándokoltál olajjalés sok illatszerrel.Messzire küldted követeidet,le egészen a holtak hazájáig.