1. Ki hitte volna el, amit hallottunk,és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló?
2. Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk,mint gyökér a szikkadt földből.Nem volt neki szép alakja,amiben gyönyörködhettünk volna,sem olyan külseje,amiért kedvelhettük volna.
3. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott,fájdalmak férfia, betegség ismerője.Eltakartuk arcunkat előle,megvetett volt, nem törődtünk vele.
4. Pedig a mi betegségeinket viselte,a mi fájdalmainkat hordozta.Mi meg azt gondoltuk,hogy Isten csapásasújtotta és kínozta.
5. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,bűneink miatt törték össze.Ő bűnhődött, hogy nekünkbékességünk legyen,az ő sebei árán gyógyultunk meg.
6. Mindnyájan tévelyegtünk,mint a juhok,mindenki a maga útját járta.De az Úr őt sújtottamindnyájunk bűnéért.
7. Amikor kínozták, alázatos maradt,száját sem nyitotta ki.Mint a bárány, ha vágóhídra viszik,vagy mint a juh,mely némán tűri, hogy nyírják,ő sem nyitotta ki száját.
8. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el,de kortársai közül ki törődött azzal,hogy amikor kiirtják a földön élők közül,népe vétke miatt éri a büntetés?!
9. A bűnösök közt adtak sírt neki,a gazdagok közé jutott halála után,bár nem követett el gonoszságot,és nem beszélt álnokul.