5. Összetörte az Úra gonoszság vesszejét,a zsarnokság botját,
6. amely népeket vert dühébenszüntelen veréssel,és nemzeteket tiport haragjában,kegyetlenül üldözve őket.
7. Megnyugodott, békés az egész föld,ujjongásba törtek ki az emberek.
8. Még a ciprusok is így örülnek,meg a Libánon cédrusai:Mióta elterültél,nem jön favágó ellenünk!
9. Megrendült odalent a holtak hazája,amikor meglátta jöttödet.Felkölti miattad az árnyakat,a föld összes hatalmasát,fölkelti trónjukróla népek királyait.
10. Rákezdik mindnyájan,és ezt mondják neked:Te is erőtlen lettél, mint mi,hozzánk hasonlóvá lettél!
11. Sírba omlott gőgöd,lantjaid zengése!Férgek a derékaljad,pondrók a takaród!
12. Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag!Lehulltál a földre, népek legyőzője!
13. Pedig ezt mondtad magadban:Fölmegyek az égbe,Isten csillagai föléemelem trónomat,odaülök az istenek hegyérea messze északon.
14. Fölmegyek a felhők csúcsára,hasonló leszek a Felségeshez!
15. De a sírba kell leszállnod,a gödör legmélyére.
16. Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak,elámulnak rajtad:Ettől az embertől reszketett a föld,ettől remegtek az országok?
17. Ez az, aki pusztává tette a világot,lerombolta a városokat,és nem engedte haza a foglyokat?
18. A népek királyai mindtisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában.
19. Téged azonban temetetlenül dobnak el,mint valami hitvány gyomot;elborítanak a legyilkoltak,akiket karddal öltek meg,mint egy eltaposott hullát.Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk,
20. de téged nem temetnek el velük,mert pusztítottad országodat,saját nemzetedet gyilkoltad.Nem emlegetik soha többéa gonosztevők ivadékát!