8. Megrémülnek, kínzó fájdalmakfogják el őket,vonaglanak, mint a vajúdó asszony.Riadtan néznek egymásra,és az arcuk ég a szégyentől.
9. Jön már az Úr napja kegyetlenül,féktelen, izzó haraggal.Pusztává teszi a földet,kipusztítja róla a vétkeseket.
10. Az ég csillagai és csillagképeinem ragyogtatják világosságukat.Sötét lesz a fölkelő nap,nem fénylik a hold világa.
11. Megbüntetem a világ gonoszságát,a bűnösök bűnét.Véget vetek a kevélyek gőgjének,az erőszakosok gőgösségét megalázom.
12. Ritkábbá teszema halandót a színaranynál,és az embert Ófír aranyánál.
13. Ezért megrendítem az eget,és megindul helyéből a földa Seregek Urának dühétől,izzó haragjának napján.
14. Akkor majd mint a felzavart gazella,és mint a nyáj, amelyetnem terelget senki,mindenki elindul a maga népe felé,mindenki szertefut a maga hazájába.
15. Mindenkit leszúrnak, akit csak elérnek,akit megfoghatnak,karddal ejtik el.