21. A maradék megtér:Jákób maradéka az erős Istenhez.
22. Mert ha annyi volna is néped, Izráel,mint tengerparton a homok,csak a maradék tér meg.El van rendelve pusztulásod,igazságos ítélet árad rád.
23. Mert elhatározta az Úr, a Seregek Ura, hogy elpusztítja az egész országot.
24. Ezért így szólt az Úr, a Seregek Ura: Ne félj, népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.
25. Mert rövid idő múlva véget ér haragom, és dühös indulatom majd őket pusztítja.
26. Ostorral csapkodja a Seregek Ura, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál; vesszejével rácsap a tengerre, mint ahogy Egyiptomban tette.
27. Azon a naponlekerül terhe válladról,igája leszakad nyakadról.Elvonul Samária mellett,
28. Ajba érkezik, átvonul Migrónon,Mikmászba rendeli fölszerelését.
29. Átvonulnak a hágón,Gebában térnek éjjeli szállásra.Remegés tör Rámára, Saul Gibeája menekül.
30. Sikolts hangosan, Gallím leánya,figyelj rá, Lajis, felelj rá, Anátót!
31. Madméná elmenekült,Gébím lakói elrejtőztek.
32. Még ma odaér Nóbba,öklével fenyegetiSion leányának hegyét,Jeruzsálem dombját.
33. De az Úr, a Seregek Urakegyetlenül levagdalja az ágakat,a sudár termetűeket kivágja,és elterülnek a magasra törők.
34. Kivágja fejszével az erdő bozótját,ledőlnek Libánon büszke cédrusai!