2. A hónap ötödikén, Jójákín király fogságba vitelének ötödik évében,
3. szólt az Úr igéje Ezékiel paphoz, Búzí fiához a káldeusok országában, a Kebár-folyó mellett, és megragadta őt ott az Úr.
4. Láttam, hogy forgószél jött észak felől, nagy felhővel és egymást érő villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna.
5. Négy élőlény alakja volt ott. Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt,
6. de mindegyiknek négy arca, és mindegyiknek négy szárnya volt.
7. Lábaik egyenes lábak voltak, de lábfejük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz.
8. Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek több arca és szárnya volt.
9. Szárnyaik összeértek, egyiké a másikéhoz. Nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, mindegyik előre nézve tudott menni.
10. Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaarca is volt mind a négynek balról, és volt sasarca is mind a négynek.
11. Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve, ez a két szárny összeért, egyiké a másikéval, kettő pedig eltakarta a testüket.
12. Mindegyik előre nézve tudott menni. Ahova a lélek akart menni, oda mentek, nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.
13. Ilyenek voltak az élőlények: külsejük olyan volt, mint az izzó parázs, és az élőlények között mintha égő fáklyák lobogtak volna. Tűz ragyogott, és a tűzből villámok cikáztak.
14. Az élőlények úgy suhantak ide-oda, akár a villám.