1. Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok,
2. teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
3. igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
4. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
5. egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
6. egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.
7. A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.
8. Ezért mondja az Írás:„Felment a magasságba,foglyokat vitt magával,ajándékot adott az embereknek.”
9. Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
10. Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.
11. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul,
12. hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére,
13. míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
14. hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;
15. hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus,
16. akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.
17. Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.
18. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük.