1. Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok,
2. teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
3. igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
4. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
5. egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
6. egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.
7. A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.
8. Ezért mondja az Írás:„Felment a magasságba,foglyokat vitt magával,ajándékot adott az embereknek.”
9. Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
10. Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.
11. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul,
12. hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére,
13. míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
14. hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;