1. Én, Nebukadneccar, békében éltem házamban, boldog voltam palotámban.
2. De egyszer olyan álmot láttam, amely megrettentett; megrémítettek azok az álomképek, amelyeket fekhelyemen láttam.
3. Megparancsoltam azért, hogy vezessék elém a babiloni bölcseket mind, és azok magyarázzák meg nekem az álmot.
4. Amikor eljöttek a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a jövendőmondók, elmondtam nekik az álmomat, de ők nem tudták nekem megmagyarázni.
5. Végül megjelent előttem Dániel, akinek a neve az én istenem neve után Baltazár, akiben szent, isteni lélek van, és elmondtam neki az álmomat:
6. Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam!
7. A látomás, amelyet fekvőhelyemen láttam, ez volt:Láttam egy fát a föld közepén;nagyon magas volt.
8. A fa csak nőtt és erősödött;olyan magas lett, hogy az égig ért,és még a föld széléről is látni lehetett.
9. Szép lombja volt és sok gyümölcse,táplálékot nyújtott mindenkinek.Alatta mezei vadak tanyáztak,ágain égi madarak fészkeltek,róla táplálkozott minden élőlény.
10. Majd láttam fekhelyemena látomásban, amint egy szent angyalleszáll a mennyből.
11. Hangos szóval így kiáltott:Vágjátok ki ezt a fát,és vagdaljátok le ágait,tépjétek le leveleit,és szórjátok szét gyümölcseit!Meneküljenek alóla a vadak,és ágairól a madarak!
12. De a tövét gyökerestülhagyjátok a földben,vas- és rézbilincsbena mező füve között!Hadd áztassa az ég harmatja,és egye a föld füvét, mint az állatok!
13. Boruljon el emberi elméje,állati értelem maradjon csak benne,hét időszak teljék el így fölötte!