32. Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.
33. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam,
34. sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak.
35. Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
36. Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott.
37. Valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt.
38. Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.