24. De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.
25. Mert ezt mondja róla Dávid:„Az Úrra tekintek szüntelen,mert jobbom felől van,hogy meg ne tántorodjam.
26. Ezért örül a szívem,és ujjong a nyelvem,és még testem is reménységben fog nyugodni,
27. mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában,nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
28. Megismerteted velem az élet útjait,betöltesz engem örvendezéssela te orcád előtt.”
29. Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig.
30. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára,