23. azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek.
24. De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.
25. Mert ezt mondja róla Dávid:„Az Úrra tekintek szüntelen,mert jobbom felől van,hogy meg ne tántorodjam.
26. Ezért örül a szívem,és ujjong a nyelvem,és még testem is reménységben fog nyugodni,
27. mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában,nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
28. Megismerteted velem az élet útjait,betöltesz engem örvendezéssela te orcád előtt.”
29. Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig.
30. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára,
31. ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást.
32. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.
33. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,
35. míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.”