6. Ezután összegyűltek Sikem polgárai meg a fellegvár összes lakója, elmentek, és királlyá tették Abímeleket a sikemi cserfánál, az emlékoszlop mellett.
7. Amikor hírül adták ezt Jótámnak, elment, megállt a Garizím-hegy csúcsán, és harsány hangon kiáltva ezt mondta nekik: Sikem polgárai, hallgassatok rám, hogy Isten is hallgasson rátok!
8. Elmentek egyszer a fák,hogy királyt kenjenek föl maguknak.Mondták az olajfának:Légy a mi királyunk!
9. De az olajfa ezt mondta nekik:Talán elvesztettem olajomat,amelyért tisztelnek istenek és emberek,hogy menjek hajladozni a fák fölött?
10. Ekkor a fügefának mondták a fák:Jöjj te, és légy a királyunk!
11. De a fügefa azt mondta nekik:Talán elvesztettem édességemetmeg pompás gyümölcsömet,hogy menjek hajladozni a fák fölött?
12. Ekkor a szőlőnek mondták a fák:Jöjj te, és légy a királyunk!
13. De a szőlő ezt mondta nekik:Talán elvesztettem mustomat,amely örömre derít isteneket és embereket,hogy menjek hajladozni a fák fölött?
14. Végül a tüskebokornak mondták mind a fák:Jöjj te, és légy a királyunk!
15. A tüskebokor azt mondta a fáknak:Ha igazán királyotokká akartok engem kenni,gyertek, húzódjatok árnyékomba;mert ha nem úgy lesz, akkortűz csap ki a tüskebokorból,és megemészti a Libánon cédrusait!
16. Ti most igaz módon és feddhetetlenül jártatok-e el, amikor királlyá tettétek Abímeleket, helyesen bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, és úgy bántatok-e vele, ahogyan megérdemelte?
17. Hiszen értetek harcolt apám, sőt az életét is kockára tette, amikor kimentett benneteket Midján kezéből.