15. Akkor Mánóah ezt mondta az Úr angyalának: Szeretnénk, ha itt maradnál, és készíthetnénk neked egy kecskegidát.
16. De az Úr angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába marasztalnál, nem ennék az ételedből. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, az Úrnak áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy az Úr angyala az.
17. Mánóah azt mondta az Úr angyalának: Mi a te neved? Mert ha beteljesedik az ígéreted, tisztelni akarunk téged.
18. Az Úr angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem? Titokzatos név az!
19. Azután fogta Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán az Úrnak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára.
20. Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az Úr angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ennek láttán Mánóah és felesége arccal a földre borult.
21. Az Úr angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az Úr angyala volt az.
22. Akkor Mánóah ezt mondta a feleségének: Meg fogunk halni, mert Istent láttuk!
23. De a felesége azt mondta neki: Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyeneket.
24. Azután az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnövekedett, és megáldotta őt az Úr.
25. És az Úr lelke nyugtalanítani kezdte őt Dán táborában, amely Corá és Estáól között volt.