22. Mert tűz lobban fel haragomtól,perzselve lecsap a holtak hazájáig;megemészti a földet és ami azon termett,felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Elhalmozom őket bajokkal,valamennyi nyilamat kilövöm reájuk,
24. az éhségtől elgyengülnek,láz emészti őket és keserű halál;vérengző vadakat eresztek rájukés porban csúszó mérges kígyókat.
25. Kint fegyver gyilkol,bent meg a rémület:ifjat és szüzet,csecsemőt és vénembert egyaránt.
26. Szétzúzom őket, gondoltam,emléküket is kitörlöm a halandók közül,
27. de tartok az ellenség gúnyolódásától,hogy félreértik ellenfeleik,és majd azt mondják: A mi hatalmas kezünk,s nem az Úr művelte ezt.
28. Milyen tanácstalan ez a nemzet,és milyen értelmetlen!
29. Ha bölcsek lennének, felismernék,s megértenék, mi lesz a végük.
30. Hogyan kergethet ezret egy,és hogyan űzhet kettő tízezret?Csak úgy, hogy Kősziklájuk kezükbe adta,az Úr kiszolgáltatta őket.
31. Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal,ezt ellenségeiknek is el kell ismerniük.
32. Szőlőjük Sodoma szőlőjéből valóés Gomora szőlőhegyéről;szőlőfürtjeik mérgező fürtök,keserűek a szemei.
33. Kígyóméreg az ő boruk,viperák kegyetlen mérge.