19. Látta ezt az Úr, s haragjábanmegutálta fiait és lányait,
20. és ezt mondta: Elrejtem az arcomat előlük,meglátom, mi lesz a végük!Állhatatlan nemzedék ez,fiak, akikben nincsen hűség.
21. Semmit érő istenekkel tettek féltékennyé,haszontalan bálványokkal bosszantottak engem.Semmit érő néppel teszem én is féltékennyé,bolond nemzettel bosszantom majd őket.
22. Mert tűz lobban fel haragomtól,perzselve lecsap a holtak hazájáig;megemészti a földet és ami azon termett,felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Elhalmozom őket bajokkal,valamennyi nyilamat kilövöm reájuk,
24. az éhségtől elgyengülnek,láz emészti őket és keserű halál;vérengző vadakat eresztek rájukés porban csúszó mérges kígyókat.
25. Kint fegyver gyilkol,bent meg a rémület:ifjat és szüzet,csecsemőt és vénembert egyaránt.
26. Szétzúzom őket, gondoltam,emléküket is kitörlöm a halandók közül,
27. de tartok az ellenség gúnyolódásától,hogy félreértik ellenfeleik,és majd azt mondják: A mi hatalmas kezünk,s nem az Úr művelte ezt.
28. Milyen tanácstalan ez a nemzet,és milyen értelmetlen!
29. Ha bölcsek lennének, felismernék,s megértenék, mi lesz a végük.
30. Hogyan kergethet ezret egy,és hogyan űzhet kettő tízezret?Csak úgy, hogy Kősziklájuk kezükbe adta,az Úr kiszolgáltatta őket.
31. Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal,ezt ellenségeiknek is el kell ismerniük.
32. Szőlőjük Sodoma szőlőjéből valóés Gomora szőlőhegyéről;szőlőfürtjeik mérgező fürtök,keserűek a szemei.
33. Kígyóméreg az ő boruk,viperák kegyetlen mérge.
34. De el van ez rejtve nálam,lepecsételve kincstáramban.
35. Enyém a bosszú és a megtorlás,amikor megtántorodik lábuk,mert közel van a vesztük napja,és siet már a végzetük.
36. Bizony, igazságot szolgáltat népének az Úr,és megkönyörül szolgáin,ha látja, hogy ernyedt a kéz,és végét járja apraja-nagyja.