1. Figyeljetek, egek, hadd szóljak,a föld is hallja meg számnak mondásait!
2. Esőként szitáljon tanításom,harmatként hulljon mondásom,mint permet a zsenge fűre,záporeső a pázsitra.
3. Bizony az Úr nevét hirdetem,magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla ő, tetteiben tökéletes,mert igazságos minden útja.Hű az Isten, nem hitszegő,igaz és egyenes ő.
5. Megromlottak, nem fiai már, hitványak;fonák és hamis ez a nemzedék.
6. Ez a hála az Úr iránt,bolond és esztelen nemzet?!Hisz atyád ő, aki megteremtett,ő alkotott és tett erőssé téged.
7. Emlékezz az ősidőkre,gondold csak át az előző nemzedékek éveit!Kérdezd meg atyádat, ő majd elbeszéli,a közötted élő véneket, ők majd igazolják:
8. Mikor a Felséges kiosztotta a népek örökségét,népekre osztva az emberek fiait,mikor kijelölte a nemzetek hazáját,kik annyian vannak, mint Izráel fiai,
9. akkor az ő népe maradt az Úr része,Jákób lett az ő kimért öröksége.
10. Puszta földön talált reá,kietlen, vad sivatagban.Körülvette, gondja volt rá,óvta, mint a szeme fényét,
11. ahogy a sas, röptetve a fészekalját,fiókái fölött repdes,úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira,evezőtollán hordozva őt.
12. Az Úr vezette egymaga,nem volt vele idegen isten.