3. Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, vagy esküt tesz, és úgy kötelezi magát önmegtartóztatásra, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta.
4. De ha nő tesz fogadalmat az Úrnak, és kötelezi magát önmegtartóztatásra az apja házában, még mint leány,
5. ha apja hallotta fogadalmát és a vállalását, amivel önmegtartóztatásra kötelezte magát, és nem ellenezte az apja, akkor érvényes minden fogadalma, és érvényes minden vállalása, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát.
6. Ha azonban ellentmond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy vállalása, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. És az Úr megbocsát neki, mert az apja mondott ellent neki.
7. Ha pedig úgy megy férjhez, hogy fogadalom terheli, vagy meggondolatlan beszéddel kötelezte el magát,
8. és a férje hallott róla, de amikor hallott róla, nem ellenezte, akkor érvényesek a fogadalmai, és érvényes az a vállalása is, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát.
9. De ha a férje ellentmond neki, amikor hall róla, akkor érvénytelenné teszi az asszony fogadalmát, amely őt terheli, és a meggondolatlan beszédet, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát, és az Úr is megbocsát neki.
10. Az özvegy vagy férjétől elbocsátott asszonynak minden fogadalma érvényes, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát.
11. Ha már a férje házában tesz fogadalmat egy asszony vagy kötelezi magát esküvel önmegtartóztatásra,